A 2023-as pincei pakolás hetedik ütemének keretében a mai napi etapnak azzal kell záródnia (mármint a minap következő feladatként ezt álmodtam meg), hogy mind a festőgép, mind a Technics deck, mind pedig a magnóhoz kapott CD játszó kikerül innen, majd ezt követően leülök a szekrény elé egy csavarhúzóval (amúgy végül kétféle kellett hozzá), s leszerelem róla a folyton csak útban lévő ajtókat.
   Ez a hirtelen lelkesedésem amúgy annak köszönhető, hogy az utóbbi időkben az "á, ezt most még nem lehet megcsinálni" hozzáállást lecseréltem az annál sokkal gyümölcsözőbb, "a szar is le van szarva, akkor is megcsinálom" mentalitásra, aminek már egészen szép hozadékai vannak. Például innen az alsó polcról is eltűnt a HP4L nyomtató, meg a mélyláda is, pedig a lomos pincei kupleráj elővételükkor aktuális szintje durván korlátozta az ehhez a szekrényhez való hozzáférésemet.

   Valamint a mechanika is működik, bár lemez híján a pince mélyén csak annyit tudtam rajta kipróbálni, hogy kiadja-e a tálcát. Ahhoz képest, hogy ez a készülék hozzám még 2011-ben érkezett, vagyis az aktuális 2023-as dátumhoz képest már több mint 12 éve várta a pince mélyén, hogy végre megmutathassa magát, még mindig ép benne a tálcát mozgató rendszer. Már úgy értem ahhoz képest jó, hogy odafent a lakásban a Hi-Fi toronyban található Denon CD játszó lemeztálcájának kinyitásához már elő kell kapnom egy csavarhúzót. Ez a hiba amúgy valószínűleg csak a szíj taknyosodása, vagy az apró motor tengelyére húzott fogaskerék vagy ékszíjtárcsa elrepedése miatt van, vagyis viszonylag könnyen orvosolható.

   Hogy az éppen aktuális helyzetben már megint nem kellett volna annyi mindent előszednem, mint amennyit fél órán belül sikerült, azt a kisvártatva elkövetett hibámat azzal hessegettem el, hogy ha ezt nem teszem meg, akkor bizony nem szabadul fel a polc, nem szerelhetem le róla az ajtókat, melynek eredményeként lőttek a minap oly szépen felépített ütemtervnek. Akkor meg már inkább legyen egy kis rendetlenség. A "kis" jelző sajnos k*rvára nem fedte a rendetlenség azon szintjét, amit mindössze néhány perc alatt sikerült összehoznom. Visszacsinálni a rumlit renddé persze sosem olyan egyszerű, mint amennyire könnyű létrehozni.

   Most még túl nagy a rendetlenség, de néhány perc múlva már akkora rendnek kell lennie, hogy valóban ideülhessek csavarhúzózni, ami amúgy végül meg is történt, és a szekrényt egy vizes rongy segítségével még ki is takarítottam!

   Mikor a Kometa orsós magnó boncolását befejeztem (ez amúgy az előző képhez képest három hónappal később történt), s már épp nagyban azt nézegettem, hogyan tudnám a 14 kilós dögöt a helyére úgy visszatenni, hogy közben nem roppan meg a derekam, hirtelen legyintettem egy tőlem megszokott módon hatalmasat.

   Mármint hagytam a csudába a magnót, s a megmaradt lendületemmel rámentem inkább a magnóval átellenes oldalról a CD játszót, a lomtalanításkor direkt ehhez a próbához talált két hangfalat, valamint egy borotvacsatlakozós hálózati kábelt az asztalra rárendezés nemes feladatára, amire egy percem sem ment rá. Az ilyen esetek (mármint azok, mikor látom az eredményt) szoktak újabb és újabb lendületet adni a 2023-as lomos pincei rendrakás folytatásának.

   Ez a CD játszó kijelzőjéről készült kép (a kerek tükröződés a kamera optikája) a korábban látottól annyiban tér el, hogy a felül látható számok már azt jelzik, hogy a készülék lát. Mármint sikerült beolvasnia a beletett lemez tartalomjegyzékét.

   Ezeket a lemezeket a 2023-as lomtalanítás alkalmával direkt ezt a CD játszót tesztelni találtam. Miután belehallgattam Mario Lanza és Bill Haley előadásába, s már épp nagyban ott tartottam, hogy szétszedem a rendszert, majd a lemezjátszót tovább boncolni felviszem a lakásba, akkor hirtelen beugrott, hogy ez az adott pillanatban a hallnak mennyire nem tenne jót. Vagyis a CD játszó boncolgatós projektet már megint sikerült elhalasztanom.
   Hogy ezzel a projekttel (meg persze egy csomó másikkal is) alkalmanként lépek előre egyet-egyet, az odáig rendben, hiszen bármilyen kicsi haladás is haladás, csakhogy ezzel a rémes hozzáállásommal már megint sikerült elérnem, hogy a már megkezdett cikkek mennyisége újra elkezdje megközelíteni a kezelhetetlen szintet. Az persze jól esik, mikor egy cikket megnyitva nem teljesen nulláról kell indulnom, az viszont már nagyon nem, mikor a megkezdett témáim már negyvennél is többen vannak, az ugyanis "az ennek sosem lesz vége" reménytelen érzését kelti bennem.

   Hogy a pincébe le kell mennem, azt már csak az előszobába rámolt mindenfélék is kitűnően jelezték. No nem mintha amúgy nem tudtam volna róla, hogy akad odalent némi dolgom...

   Mikor hónom alatt a dobozokkal a lomos pincébe benyitottam, hát nem pont ott volt a CD játszó az asztalon, mint ahol legutóbb hagytam? Nyitásképp a rózsaszín EEE PC-t csomagoltam el, majd folytattam tovább a helyteremtést, amire azért volt szükség, hogy az átlátszó dobozokból - egyértelműen az elpakolásukat elősegítendő - legyen hova kiszórnom a vezetékeket és a kábeleket.

   Ahonnan aztán mindannyian felkerültek az asztalom pultjára, mondván olyan nincs, hogy az ebédet követő alvás után legalább valamelyik témát ki ne végezzem! Te, hogy végül ez is (amúgy egyértelműen a lustaságom okán) mennyire nem így lett... Ez kérlek (mármint a szerfelett lustaságom) az adott napon annyira igaz volt, hogy még a szíjas doboz helyére történő visszadugása is csak valamikor másnap délelőtt történt meg.

   A CD játszó tetejére idővel a tekercses kísérlet első üteme került, elé pedig nem a zenélő doboz, hanem egy annak zenélő szerkezet nélküli, de amúgy szintén díszes társa, amit kisvártatva a kábel közepi fényerőszabályzóval fejeltem meg. A minap volt még itt két ócska fehér hajszárító, valamint egy a nagyfejű lámpából kiszerelt kapcsoló, azokat azonban időközben már rég letudtam. A "rég" időmeghatározást úgy kell érteni, hogy a "minap" társával együtt ezek ketten gyakorlatilag már megint néhány napnyi lazítást jelentenek.

   Mármint a hátfal belső oldalát (egyértelműen a pince párás levegőjének hatására) kikezdte a rozsda, ami fogalmazzunk finoman úgy, hogy nem egy szokványos Hi-Fi cucc hiba.

   A felül középen látható csatlakozóba bekötött szalagkábelen egyrészt látható egy teljesen felesleges vágás (én legalábbis nem találtam rá értelmes okot), miközben a fehér csatlakozó már megint nem úgy nyílt ki, mint ahogy azt én elsőre gondoltam. Ez speciel úgy nyílik, hogy az innen nézve másik oldalát a panelhez képest valami erre alkalmas szerszámmal felfelé kell húzni.

   Egy kisebb marék csavar kitekerése, valamint néhány apró műanyag alkatrész csak úgy egyszerűen kiemelése után, az alaplemez és a hátlap teljesen felszabadult. A lemezjátszó szétszerelésének mindössze annyi trükkje van, hogy a mechanikát bal oldalt elöl tartó csavar csak a lemezfészek kivétele után érhető el.

   Holnapra kiderül, hogy a drótkefével történő rugópucolás közben szálló por belélegzése megártott-e. (amúgy nem, vagy legalábbis nem vettem észre semmi negatív hatást)

   Nehogy közülük akár csak egy is elkeveredjen, a csavarok kaptak egy saját dobozt, ami ugyan miért is lett volna egyből használható. Mármint le kellett róla vágnom azt a részt, amin a kerek lyuk látható, eredeti állapotában ugyanis be ugyan befértek a lyukon a csavarok, azonban kiszedni azon keresztül már nem lehetett őket.

   Hogy az apró műanyag alkatrészeknek azt ígértem, hogy a helyükre még aznap visszakerülnek, az nem azért volt szörnyű, mert így ezt a témát nem halogathattam bármeddig, hanem azért volt rettenetes, mert a hatalmas tűzőgépre, valamint a két fiók megépítésére is aznapi határidő lett megszabva. Te, ha ezeket a határidőket nem én szabnám magamnak, akkor valakivel k*rvára összevesznék! No nem mintha így nem szoknám időnként jó alaposan leb*aszni magamat...

   Ezeket az alkatrészeket a helyükre már csak azért is vissza kell szereljem, mert ha ezt elhalasztanám, akkor mindössze néhány nap alatt porosabbak lennének, mint mikor megérkeztek!

   Bár úgy volt, hogy a feketére festett részeket nem bántom, de mint az hamarost kiderült, a szélek irányából a festésnek lazán aláment a rozsda. Ez szerencsére nem jelentette a hátlapi feliratok megsemmisülését, épp csak némi barna pöttyözést eredményezett, ami a lehajtott lemezszélek csiszolása után a feketére festett rész szélén vált láthatóvá.

   Bár rezgett a léc, hogy az alaplemezt lefújom zöldre vagy feketére (ilyen színű festékeim vannak), végül azonban (már csak az aznapi gyors eredmény elérésének érdekében is) megmaradtam a puszta drótkefézésnél.

   Ez a kép még akkor készült, mikor a lakásból a pincébe történő lemenetel előtti pillanatban felmerült bennem annak lehetősége, hogy a málló részeket a nagy sárga Miniplex géppel intézem el. Mármint idefent a lakásban, erről a hallbéli koszolásról azonban - érthető okokból - meglehetősen gyorsan lemondtam.

   A megcsiszolt részeket egy kicsit áttörlöm denszeszes ronggyal, aztán már mehetnek is bele vissza az alkatrészek! Meg ahogy azt a Móricka elképzeli! Már úgy értem, hogy a csavarfejek megtisztítása nem azért nem került szóba, mert azt a részfeladatot nem tartottam említésre méltónak, hanem azért nem, mert valami csudálatos módon k*rvára nem történt meg! Cserébe belenéztem a hatalmas tűzőgépbe, vágtam odalent némi rendet, és még a két papírfiók is elkészült.

   Bár nagyon úgy nézett ki, hogy minden magamnak tett ígéretem ellenére a CD játszó összeszerelős projekt mégiscsak csúszni fog egy napot, végül ha némi dühöt érezve is, de visszaöltöztem melósruhába, majd újra lejöttem a pincébe. Mivel a drótkorongozás felsérti az anyagot, inkább a polírozást választottam, amihez már szintén meglehetős mennyiségű szerszámmal rendelkezem.

   A hosszirányú kotyogás ugyan megszűnt, a keresztirányú azonban még nem, így a tengely megigazítását tovább kell folytatnom. Kezdetben úgy volt, hogy ezt majd legközelebb, csak aztán rájöttem (Te, hogy ez is mennyire nyilvánvaló volt...), hogy egyrészt mikor legközelebb kell a gép, akkor sem lesz kedvem a tengely és a plusz csapágy közötti hézagot Gumiám pasztával eltűntetni, másrészt ha ezt megteszem, akkor az eredményre várnom kell, azt meg ugye nem szeretek, így nekiálltam a feladatnak inkább most, amivel persze komolyan kockáztattam, hogy a CD játszó mégsem ma lesz összeszerelve. Ez milyen szép hosszú egy mondat volt...

   A tengelykihézagolós feladat viszont nem volt az, így még bőven volt időm a lemezjátszót összeszerelni. Nyitásképp a hatalmas méretű, alul filcben végződő lábakat szereltem vissza az alaplemezre.

   Majd a hátlap, a tápegység, azt követően pedig a fekete műanyagból készült különféle távtartók következtek. Hogy a visszaszerelésükkor lestem-e? Nos igen. Mármint megnyitottam egy korábban direkt ezért készült képet. Jobb volt ez így, mint pusztán szakmai büszkeségből (na nehogy már ne tudjam kitalálni, hogy mi hol volt) elrontani valamit.

   Amint egy pillanatra elbíztam magam, a tálca azonnal két darabra esett, de szerencsére az alá való (amúgy alávaló) alkatrészt egyszerűen csak vissza kellett csúsztatni a helyére. Ebből a képen már csak azért sem látszik semmi, mert voltam olyan ügyes, hogy a tálcát az említett témával átellenes oldaláról fotóztam le.

   Mielőtt a tetejét a lemezjátszóra visszacsavaroztam volna, megeresztettem egy a késői óra okán fejhallgatós tesztet, ami kitűnő eredménnyel zárult. Mármint azzal, hogy ennek a készüléknek jobb minőségű fejhallgató erősítője van, mint az én Denon DCD-820-asomnak.

   A doboz tetején valaha egy olyan készüléket tartottak, aminek nem gumiból, vagy mint jelen esetben filcből voltak a lábai, így azok mozgás közben az anyagot csúful összekarcolták.

   Míg kezdetben úgy volt, hogy a készülék először a pincébe, majd idővel folpackba elcsomagolásra kerül, aztán fel valamelyik polcra, ezt az elképzelésemet kisvártatva módosítottam. Egyrészt kimaradt belőle az elcsomagolás, másrészt a pincébe történő levitel is. Hogy aztán marad-e a CD lejátszó a szobai szekrénysor Hi-Fi cuccos elemében, vagy idővel mégis lekerül a pincébe, azt a kérdést majd az idő dönti el. Most még csak az a biztos, hogy a csinos kis (amúgy jó nagy) készülék nagyon jól mutat a többi Hi-Fi cucc között. Annál legalábbis mindenképp jobban néz ki, mint a gépek közötti résbe anyám által betett hímzett terítő, a porcelánból készült kutyussal, macival, meg még valami nippel.

   Ami még szintén nagyon jól néz ki, az a teljes leürüléshez közeli állapotú pult. Ezt a két tételt ha innen eltűntetem, akkor a helyükre vagy a ZK 246-os magnó kerül fel, vagy az a Technics deck, amihez a ma bemutatott CD játszót kaptam. Amennyiben egyik sem, az sem baj, csak jussak már le végre a már megemlített, szét azonban még mindig nem szedett cuccaim számával valahova 100 alá.
   Mivel épp hónap vége volt, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elújságoljam azt a tényt, mely szerint ebben a hónapban is sikerült (ez amúgy 2023 szeptemberét jelenti) a listán szereplő tételek számát négyel csökkentenem. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy a 30 nap alatt mindössze 4 valamit szedtem szét, hanem úgy, hogy konkrétan 27-et, csak nagyon alacsony szintű volt a párhuzamosság. Ez persze nem baj, hiszen azoknak a tételeknek is el kell fogyniuk, melyeket eddig még csak meg sem említettem!
   Egy a témához kapcsolódó apró érdekesség, hogy a listában az a Technics deck sem szerepel, amihez a ma bemutatott CD játszót csak úgy mellékesen kaptam, így azt is kénytelen leszek záros határidőn belül, konkréten az idei évben szétszedni, különben írhatom be a mindent tudó táblázatba, mire fel a már megemlített, de szét még mindig nem szedett tárgyak száma nemhogy csökkenni nem fog, de egyenesen növekedésnek fog indulni! Hogy ez ne legyen így, azért játszom mostanában azt, hogy ami csak a szemem elé kerül, és persze voltam olyan óvatlan, hogy meg is említettem, azokra a témákra mindre rámozdulok!
   Ez a 27-ből mindössze 4 egy másik szempontból szintén nem jelent semmi jót. Már úgy értem, hogy abból a szempontból nem, hogy ha minden már megemlített bigyómra 6 darab eddig még csak meg sem említett másik esik, akkor ennek a szétszedtem projektnek valóban sosem lesz vége. No nem mintha nem lehetne belőle egy akár élethosszig kitartó hobbi...